Fekete Vali

ÉJSZAKAI VEDUTÁK

A parkoló autók, épületrészek – sajátos személyiséget öltve – elhagyatottságot, magányt, az emberi jelenlét nem csupán fizikai hiányát fejezik ki, ahogy Pilinszky János írja Apokrif című versében. “Sehol se vagy. Mily üres a világ./Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.” A képek kulcsszava tehát a magány, alapanyagaik pedig vastag fa táblák, kicsit bizáncias, ikonokra emlékeztető hangulatot kölcsönözve a kisméretű képeknek. Személyes terük épp akkora, amekkora távolságból szemlélni lehet őket: legfeljebb karnyújtásnyi. Körülbelül ez az a közelség, amelyből átlagos aurájú emberek beszélgetést szoktak folytatni egymással, de ilyen távolságból nézzük ösztönösen a festett és rajzolt portrékat is. Nyilvánvalóan nem csupán a megfigyelés, hanem lelki történések, kommunikációs mozzanatok tere is a műtárgy és befogadó intim zónája. Beszédes képek ezek tehát, amelyek halkan, de határozott hangon szembesítenek minket a mindennapok zajában alig halható városi magány sokrétű természetével. Csak meg kell hallanunk…

Ajtó

2008 · 21,5 × 29 cm · olaj, vászon

Kapu

2006 · 16,5 × 20 cm · olaj, vászon

Sarok

2006 · 17 × 24 cm · olaj, vászon

Arany

2009 · 21,5 × 29 cm · olaj, vászon

Ezüst

2009 · 21 × 26 cm · olaj, vászon

Csatársor

2014 · 23 × 30,5 cm · olaj, vászon

Ford

2009 · 24 × 32 cm · olaj, vászon

Három

2009 · 60 × 80 cm · olaj, vászon

Kis parkoló

2008 · 17 × 14 cm · olaj, vászon

Kombi

2009 · 22 × 29 cm · olaj, vászon

Kriszti

2009 · 21 × 28 cm · olaj, vászon

Lada

2014 · 21 × 28 cm · olaj, vászon

Ott

2007 · 17 × 24 cm · olaj, vászon

Parkoló

2007 · 24 × 34 cm · olaj, vászon

Polo

2014 · 21,5 × 29 cm · olaj, vászon

Polski

2009 · 24 × 32 cm · olaj, vászon

Trabant

2007 · 17 × 29 cm · olaj, vászon

Tettye

2009 · 21 × 28 cm · olaj, vászon

Zöld kép

2007 · 17 × 24 cm · olaj, vászon