KOLLÁZS

Az információs társadalom világában életformává vált a vizuális tartalmak előállítása és fogyasztása. A kép, mely elemi szinten csupán egymástól eltérő színek, tónusok és felületi minőségek összessége – kétséget kizáróan – a tudatformálás leghatékonyabb médiuma, legyen az álló vagy mozgó, tárgyiasult vagy elektronikus. Képek áradatában élünk. Minden egyes darab az előállítójára jellemző stratégiával küzd a potenciális befogadók figyelméért. A harcban már rég nincsenek szabályok. A fegyvernemek, súlycsoportok, jogosultsági és illetékességi kötöttségek megszűntek. A tömegkultúra és művészet, a nyilvános és privát minőségek, tartalmak összevont ligájában mindenki-mindenki ellen játszik. Mindenki esélyes, pontosan annyira, amennyire esélytelen…

Nagyméretű kollázs munkám nem csak címében tanulmány. Doktori kutatási programomba – ami tágabb értelemben a tárgyábrázolás elméleti és gyakorlati kérdéseit érinti – leplezetlen őszinteséggel, mint technikai kísérlet épül be. Az anyag kiválasztásának elsődleges célja az volt, hogy finom esetlegességeiben a festészeti praxisomra visszaható tónus- és színképleteket találjak. Sokkal inkább a közönséget segítő lehetséges értelmezési és értékelési szempont, hogy az ábrázolt motívumhoz hasonlóan az alapanyag (színes magazinokból kitépett papír) is átesett már a fogyasztás mozzanatán. Bizonyos értelemben tehát saját magából épül fel és lényegül át – önkéntelenül – újabb fogyasztásra szánt termékké. A kétfajta minőség a munka vizualitásában is megjelenik, amennyiben az a távolságtól függően több olvasatot kínál.