VANITAS-SOROZAT

A holland aranyévszázad vanitas-csendéletei mértéktartó életmódra intették a messzi kontinensek luxusportékáit, a busás osztalékokat élvező, pompakedvelő világpolgárokat. A bibliai vanitatum vanitas est omnia vanitas (hiúságok hiúsága minden hiúság) a földi javak hiábavalóságára és a memento mori halandóságára – az evilági élet értéktelenségét hirdetve egyetlen üdvözülésként a mennyországba jutást tartották kívánatosnak – figyelmeztet, mely a középkori járványok nyomán szárba szökő Vulgata értelmezések rémisztően morbid allegorikus műfajában, a haláltáncban fokozódott a végletekig. Fejős Miklós (1979) Mindennapi csendek banális fényképein és fotórealista festményein kiüresedett csigaházak, meghámozott citromok, felfordult homárok híján cola utánzat, penészes sárgadinnye, felszeletelt parizer, szikkadt zsemle, bontatlan sörös doboz és sertésmájkrém konzerv hallgatag kompozíciói hirdetnek pazarul fényűző szürkeséget, csúfos álszerénységet. A vanitas-csendéletek bősége inkább leköltözött a Capa Központ Project Room kiállítás megnyitójának citrusokkal, roséval, popcornnal gazdagon megrakott svédasztalára.